Rólam

A Veronica’s Cake már gyerekkorom óta létezik. Csak akkor még homok sütiket készítettem az én pici, titkos cukrászatomban. Az évek múltak, a sütik maradtak, de a homokot lecseréltem mindenféle fincsi alapanyagra. A lágy tejszín, friss vaj a 70 %-os csoki és a madagaszkári vanília elengedhetettlen kellékei, hogy tökéletes és feledhetettlen sütit alkothassak. Jaj! A legfontosabb majdnem kimaradt! A szeretet. Ha nem szeretettel és élvezettel készíted, akkor az csak egy süti. Az én desszertjeim ezért olyan extrák, mert mindegyikbe belesütök egy kis szeretetet is.
A régi, hagyományos ízvilágot találjátok nálam. Vidéki családban nőttem fel, így a zamatos, finom ízeket már az anyatejjel magamba szívtam. Ennek alapján, mesterséges aromák és ízfokozók nélkül készülnek a szerelem sütik.
Sokáig kerestem önmagam, de 2013 szeptemberében végleg eldőlt a sorsom: cukrász leszek, voltam és leszek is.

Az esküvői torta hagyománya

Nagy Sándort a legtöbben, mint hatalmas hadvezért, vagy mint Arisztotelész tanítványát ismerik, s kevesen tudják róla, hogy az ő nevéhez köthető az esküvői torta hagyományának megteremtése. Esküvőjén tízezer makedón katona lépett frigyre tízezer perzsa nővel, s a nagy ünnepre való tekintettel az asztalokat is megkoronázták valami újdonsággal. Persze nem a ma ismert, emeletes, habos csodákra kell gondolni. A torta szerepét az a lapos, búzából, rozsból, vagy árpából készült kenyér töltötte be, mely a katonák hagyományos eledele volt, s melyet az alkalomra „desszertté” alakítottak át: dióval, mézzel, szárított gyümölccsel ízesítették, ánizsból és kecsketúróból kevert krémmel töltötték és mézzel bevont virágokkal díszítették.

Rómában később egy darab, hasonló kenyeret törtek szét a menyasszony feje felett, hogy ezzel biztosítsák a termékenységét.

A középkori esküvői lakomákon már hagyományosnak számított a torta, s innen ered a sütemény emeletes felépítésének hagyománya is, ugyanis a vendégek gyakran vittek ajándékba kisebb tortákat, melyeket egymás fölé helyezve tálaltak fel. Ha a pár úgy tudta megcsókolni egymást a torták felett, hogy a sütemények nem dőltek le, biztosítottnak látták a szerencsét és a jólétet. A cukor megjelenésével és elterjedésével, idővel hagyományossá váltak a cukormázzal bevont desszertek is.

A ’30-as évekig az esküvői torta felvágása a menyasszony első „asszonyi feladata” volt, azonban a cukrászművészet fejlődésével a sütemények egyre termetesebbé, s cifrábbakká váltak, így a piruló ara már nem tudott egyedül megbírkózni a feladattal. Innen ered a hagyomány, mely szerint a tortát, a boldog pár kéz a kézben, közösen vágja fel.

Tovább az esküvői tortákhoz

Miért tortázunk szülinapokon?

A születésnapi torta eredetéről több elmélet létezik: az egyik szerint az egész megint az ókori görögöknél kezdődött, akik kerek vagy félhold alakú mézes süteményeket vagy kenyeret készítettek Artemisznek, a Hold istennőjének.
Egy másik elmélet szerint a születésnapi torta a középkori Németországból ered, ahol kisgyerekek születésnapját ünnepelték, ez volt a Kinderfest. Szintén a németektől ered, hogy a torta édesebb és érdekesebb legyen, ne pedig durva és kenyérszerű, ezért rétegessé tették, és az alapanyagokat is variálták – ezt hívták Geburtstagortennek.

A 17. századra egyre fontosabb lett a külcsín, ami a születésnapi tortákra is kihatott: bevonatok, rétegek, dekorációk kerültek rájuk. Ezek a sütemények már a mai torták elődei voltak, amely a technológiai fejlődésnek köszönhető: megbízható sütők, különböző formák és a finomított cukor elterjedése segítette a cukrászokat, és kerek formákat készítettek fából vagy fémből. A cukor és az eszközök ára miatt ezek a cukrásztermékek csak az arisztokráciának voltak elérhetőek. A 18. századra ezek egyre elterjedtebbé váltak, ilyen módon megfizethetőbbé is.

Tovább a gyerektortákhoz

A cupcake története

Bár már egy 1700-as évekből származó amerikai szakácskönyv is megemlíti, a cupcake a 19. században indult el hódító útjára, és forradalminak számított, mivel az akkori süteményekhez képest villámgyorsan elkészült.

cupcake angol nyelvterületről származik, és nevének eredetére két magyarázat is van, az egyik szerint a sütőforma (cup – vagyis csésze) után kapta a nevét, a másik szerint pedig a hozzávalók méréséhez való mérőedényekre utaltak a nevükben. Volt olyan időszak, hogy “1234″ sütinek hívták őket, mivel a hozzávalók aránya nem változott: 1 csésze vaj, 2 csésze cukor, 3 csésze liszt és 4 tojás.

Tovább a CupCake-hez

Receptjeim: